Tényleg nem lehet hibáztatni a szülőket egy bizonyos életkor után?

Nem az egyéni felelősségvállalással van a gondom, hanem a kijelentéssel. Mintha 18 után varázsütésre eltűnne az összes addigi komplexus, seb, és tiszta lappal indulnék. Pedig nem így van.

Az egész szenvedés végigkísért a gimiben, aztán az egyetemen, pedig változtatni akartam. Mindenhol szinte ugyanaz volt. Kiközösítés, levegőnek nézés, vállvonogatás.

Erre még rátesz egy lapáttal az átlagos magyar közhangulat, az egymásnak átadott rossz minták. Mire 33 éves korom környékén kezdem egyenesbe hozni magam, már elég durva lemaradásban vagyok.

"Gyermekgyilkos mindannyi szülő:
nem-lévőt létbe rántott
és meghal, aki e világra kijő -
Te rended ez így: legyen áldott."
(Weöres Sándor: Ábrahám áldozása)